TÖBB, MINT FIZIKA
Több, mint fizika
Könyv azoknak, akiknek az Univerzum nem elég
A Föld közepébõl Hét Kapun át
elértem Szaturnusz õs Trónusát;
közben sok Csomót megoldtam; de egy
titok maradt: az Emberi Világ.
Omár Kháyyám – XXXI rubáia
Fordította Szabó Lõrinc
1. Korai vaskorszak, vasárnap éjszaka – az Avon mentén
Valami történik odakint...
Az álom úgy röppent ki a szemembõl, mint egy kalitkájából kiszabaduló madárka: csapott még egy kört a fejem körül, s boldogan kihussant a nyitott ablakon.
Vállamra kanyarítom a druidáktól kapott köpönyegemet – bár ha tudtam volna, mennyi kalamajkát okoz a késõbbiekben, ma éjjel eltekintettem volna a viselésétõl. Avantgárd jellegûnek számított ez a ruhadarab – nemcsak a belehímzett tûzmadár motívuma miatt – de szövési technikája, alakja is szakított a csiszolt kõkorszak klasszikusnak mondható formavilágával.
Kilépek a hideg éjszakába. A síkságot köd borítja, a metszõ szél aprószemû esõt rendez ferde pászmákba. Az eresz alatt, a küszöbömön gubbasztó druida lába elõtt alig pislákol a tûz. De a druidának most kisebb gondja is nagyobb, minthogy a tûzre vigyázzon. Merev tekintetét a kõtömbökre szegezi, majd rám sem pillantva mutatóujját a kõkör felé emeli.
-Stan heng! – hebegi remegõ hangon.
Beburkolózok újmódi köpönyegembe az esõ ellen, és elindulok a kövek felé.
Igaza van a druidának – állapítom meg magamban. Ma este mások a kövek. Kékes fény lengi körül õket, a trilithonok felsõ kolosszusai pedig mintha lebegnének a függõleges lábaik fölött.
Megszaporázom lépteimet, az utolsó száz métert szinte futva teszem meg. A kék fény addigra már örvényekbe kezd rendezõdni, és én már tudom, hogy a Salisbury-síkságon töltött kényszer-szabadságunknak vége, atlantiszi barátaink jöttek utánunk.
A trilithonokál Hermosz várt, de az volt az érzésem, hogy fõként figyelemelterelési céllal, mert amíg vele parolázok, Fimafeng egy szárszenkõ mögül meglepetésszerûen elõlépve jól hátbavág, hogy hát „Na, öreg harcos, hogy s mint?”. Enyhíteni kellene már ezt a klasszikusnak számító köszöntési módot – gondolom magamban, mialatt Emmelint üdvözlöm. Nem hátbavágással, mert barátommal ellentétben én egy kedves és jólnevelt, talpig úriember vagyok!
- Új feladatot kaptunk, Ander! – kezdi elterelni a figyelmemet Fimafeng, hogy ennek az üdvözlésnek végetvessen. –A Stratégák hívnak. Vissza kell mennünk a XXI-ikbe.
- Újra együtt? - csillan fel a szemem a hír hallatán.
- Mindannyiunkra szükség lesz – bólintott Fimafeng.
- És mi lesz a feladat? – türelmetlenkedek.
- Meg kell védenünk a világunkat. Az emberiség kezd kinõni a gyerekcipõbõl...
- Ismét fenyegeti valami a kontinensünket? – kérdem elképedve.
- Nem, többrõl van szó – felel barátom.
- A bolygó van bajban? Ezért aktiválódtak a Stratégák? – kérdezõsködök tovább.
- Ugyan, egy planetáris problémát mi öten is megoldhattunk volna – titokzatoskodik Fimafeng.
- Hát a Naprendszer felé közeledik valami? Netalán az egész Galaxisunk került veszélybe? – vetem el a sulykot kérdésemmel.
- Mint mondtam, a világunkat kell megvédenünk. Az Univerzumot…
- Indulnunk kell, Ander – szakítja félbe Hermosz barkochba-játékunkat, majd felemeli botját, amitõl az esõ eláll, s rövidesen a mit sem sejtõ Hold sápadt tányérja is derengeni kezd. - Az Átjáró nemsokára összekapcsol korábbi tevékenységünk helyszínével.
- Dehát az Interregionális Fizikai Kutatóközpont romokban hevert, mikor onnan eljöttünk, és a drága Scintag diffraktométernek is nyoma veszett – emlékezem a jövõre. – Ráadásul a KFKI-ban sem biztos, hogy tárt karokkal fogadnak – elevenítem fel korábbi (vagy késõbbi?) hõstetteinket, amelyek kárt tettek egy szupravezetõ kvantum-interfenciás mûszerben, egy alagsori acéloszlopban és egy férfi alsónemûben*.
*Utalás a Rejtélyes Fizika c könyv cselekményére, melyben az atlantiszi idõutazók fentnevezett csapata (és Xéna, Középföld királyának lánya) az Interregionális Fizikai Kutatóintézebent és a Kerületi Fizikai Kutatóintézetben tevékenykednek, többek között a kvantumos összefonódás és a teleportáció jelenségét hozzák létre és magyarázzák el – meglehetõsen kalandos körülmények között
- Hát a megtörtént dolgokat nem tudjuk megnemtörténtté változtatni – bólint Hermosz. – Ezúttal Xéna munkahelyén, a Bonyolult Dolgok Nemzetközi Kutatóintézetében* ütjük fel a fõhadiszállásunkat. De hol van Xéna?
* A princetoni Institute for Advanced Study mintájára1991-ben doktorális és posztdoktorális szintû tanulmányok folytatására létrehozott intézmény Budapesten - a Budai Várban, a régi budai városháza épületében.
Amint az esõ elállt, az Avon felõl enyhe, langyos szellõ kel, így a felhõk közül kikandikáló Hold sápadt sugarai szövetkezni kezdenek a táj sejtelmes ezüstpalástját elõvarázsolni. Azonban e sugarak közül a szerencsésebbek az atlantiszi Középföld királya leányának szõke hajkoronájáról verõdhettek boldogan vissza - amint a sudár hercegnõ a ház elõtt összeverõdött, izgatottan beszélgetõ druidák között utat vág magának felénk. Míg a társainkat üdvözli, fanyarul veszem észre, hogy csak én vacogok csuromvizes avantgárd köpönyegemben: Xéna megvárta, amíg Hermosz elállította az esõt, csak akkor indult új kalandjaink helyszíne felé. Fimafeng visszaballagott a Sarokkõhöz, hogy az abba rejtett vezérlõszerkezetet aktiválja a gyenge nukleáris kölcsönhatás elvén mûködõ apró készülékével, és csapatunk érkezésének téridõkoordinátáit beállítsa. A kék fény örvényei megemelték a trilithonok felsõ, vízszintes köveit és az oltárkövön megnyílt az Átjáró.
2. Vasárnap éjszaka – machinációk az Északi-tenger partján
A tenger felõl fúvó metszõ hideg szél egy haltetemért viaskodó sirálycsapat vijjogását vette szárnyára, és megfûszerezte vele a mólókat morzsoló hullámverés monoton robaját.
A katedrális tornya óriási tüskeként fúródott a Szövetség városát borító ködpaplanba - a benne tizenegyet konduló harang ügyet sem vetett a sirályok perpatvarára. A harangzúgás még ünnepélyesen a ködben hömpölygött, mikor a belváros egy néptelen mellékutcájában, a komor háztömbök ódon kapuinak egyike elõtt sehogy oda nem illõ limuzin parkolt le.
...
Folyt
3. Hétfõ reggel, a Dunaparton
Az idõdimenzió mentén való utazásnak vannak olyan kellemetlen mellékhatásai, amelyeket csak az érthet meg igazán, aki átélt az alábbiakban vázolt helyzetet.
Atomjaim csendesen alkotórészeire bomlottak, amint a kõkör közepén, az Oltárkõnek nevezett emelvényre koncentrálódó kék fényörvénybe léptem. Egy pillanatnál valamivel kevesebb telhetett el, mikor a gluonok ismét összekapták a kvarkokat, ezek együttesen összeszedték a kedvükre való számú elektronokat, és azon veszem észre magam, hogy nem az Avon, hanem a Duna partján guggolok – kora vaskorszaki avantgárd köpönyegemben. Egy gyengébb idegzetû folyó valószínûleg habozás nélkül sarkonfordul és a forrása irányába kezd folyni, vagy átváltozik búvópatakká egy ilyen megérkezés tanújaként – de a Duna nem ez a kategória. Szemmelláthatóan folydogált lefele, mintha misem történt volna. Nem úgy az a fiatal anyuka, aki épp arra sétált kisgyerekével – és akit ölbekapva sietõs léptekkel igyekezett minél távolabb kerülni tõlem. Szinte mondhatni, hogy futva menekült, mint akit a sikítófrász kerget – nem éppen a legszerencsésebben éreztem hát magam.
Annál is inkább, mert a kora vaskorszakban elõállított köpenyeknek megvan az a tulajdonsága, hogy a nedvességet elraktározzák késõbbi idõkre – de átható füstszagukkal ebben az állapotban is képesek magukra irányítani az arrajárók figyelmét.
Habár a két közeledõ rendõrt valószínûleg nem ez a füstszag vonzotta felém, mert csak azután irányították felém lépteiket, miután egy karjaiban kisgyereket hordó, izgatottan beszélõ – kis rosszindulattal mondhatni, hogy sikítózó - fiatal anyukával szóbaelegyedtek.
- Jó napot, uram – köszönt udvariasan az egyikük. – Minden rendben?
- Köszönöm, hadnagy úr – felelek magabiztosan, és mennék dolgom után.
- Egy pillanat, uram, volna itt még valami – lép közelebb a rendõr, egy gyûrött lódenkabátú felügyelõ kedvenc szófordulatát alkalmazva – tudná igazolni magát?
- Nézze, õrnagy úr, számomra ez itt most munkahely. Ebben a felszerelésben pedig – mutatok vaskorszaki tûzmadár-mintás köpenyemre – nincsenek irattárolásra alkalmas rekeszek.
- És milyen jellegû munkát végez itt, uram? – a rendõr türelme és udvariassága kezd aggasztóvá válni.
- A Színiakadémia végzõse vagyok, ezredes úr. Egy kétszemélyes elõadáson dolgozom, és a Duna a partnerem. Éppen a közönségnélküli fõpróbát tartottuk, amikor az ifjú hölgy erre sétált a gyerekével. Tessék, kérdezze ki a másik fõszereplõt– mutatok egy teátrális mozdulattal a folyamra, amely kitûnõen játszotta szerepét: gyakorlottan folyt tovább, erre a váratlan fordulatra sem adta semmiféle jelét meglepetésének.
- Én inkább a rendezõvel váltanék pár szót – erõsködik a rendõr, míg társa a vállára erõsített kommunikációs eszközön keresztül az elmebetegségekre szakosodott gyógyintézmények koordinációs központjával próbál diszkréten kapcsolatbalépni.
- Semmi akadálya – készségeskedek a Vár fele mutatva – itt vár rám a közelben, a Bonyolult Dolgok Nemzetközi Kutatóintézetében.
- Erre parancsoljon – udvariaskodik tovább a rendõr.
…
Folyt
4. Szép Gondolat – hétfõ reggel, univerzális idõ szerint
- Ez is csak velem történhet meg. Sejthettem volna, hogy egy hétfõ reggel kezdõdõ ügyeletbõl semmi jó nem sülhet ki – dohog az Univerzum irányításán ügyködõ, éppen szolgálatos entitás. A szomszédos galaxis-fürtökben tanyázó társai ugyanis kvantumosan csatolt fotínóit csavargatni kezdték hajnal óta, hogy felhívják a figyelmét, hogy egy szomszédos, kisebb Univerzummal ütköznek – habár az ütközés szó nem a legszerencsésebb kifejezés a világok méreteiben való különbségek okán. - Talán helyesebb lenne úgy kifejezni magunkat, hogy elütöttünk egy Univerzumot – morfondírozott magában Szép Gondolat.
…
Folyt
- Üdvözlök mindenkit – vette át a szót egy idõsebb úriember. – Antonio Alba vagyok, a Római Klub egyik alelnöke, egyébként csillagász. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kérte fel Klubunkat, hogy egy nagy fontosságú eseménynek utánajárjunk, és a jelen bizottságot létrehozzuk, melynek elnöki beosztását jelenleg reámbízták. Furcsa dolgok történnek ugyanis mostanában a Világegyetemünk peremén, és okunk van feltételezni, hogy egy földönkívüli…
Folyt
6. Merész Terv – hétfõ délelõtt, univerzális idõ szerint
A sötét anyag töltései egyenletes és harmonikus zsongással feszítették ki a számukra fenntartott dimenziót azon galaxisfürtök körül, amelyek Merész Terv szellemi képességeinek adtak helyet. E képességek egy ezredét most MT arra...
Folyt
7. Bemutatkozások. Hétfõ, 10 óra 40 perc
- Szentkirályi Klára vagyok, biológus és exobiológus – fordul Xéna XXI-ik századi nevén Antonio Alba felé. – Ön feltételezte az imént, hogy az Univerzumunk egyrészét beszippantó rendszer élõ lenne. Mi szól ezen feltételezés mellett?
…
Folyt
8. Szünet. Hétfõ, 11 óra
A hétfõ délelõttöknek is lehetnek kellemes pillanatai. A 11 órás szünet például egy ilyen fehér holló tojása. A BDNKI elegáns étterme pár perc alatt megtelt teázó vagy kávét szürcsölgetõ, élénken beszélgetõ emberekkel. Egy köpcös, szmokingos úriember azonban, aki a pénzügyisek sötétkék kitûzõjét viselte, eszembejuttatta, hogy mégis hétfõ van: fordultában meglökte a teáscsészét tartó kezem. A tea pedig - a newtoni törvényeknek vakon engedelmeskedve - ki is löttyent. A szmokingos azonban ügyet sem vetett ránk, egy makkonhízott vadmalac elszántságával törtetett át a tömegen a mosdók felé. Zolival egy sarokasztalhoz ültünk le, hogy teám maradéka mellett megbeszéljük az eddigieket.
…
Folyt
9. Tartós Béke galaxishalmaz
Tartós Béke az Igazi Univerzum legrégebbi intelligens lénye volt – de ezzel különösebben nem büszkélkedett. Elméje mélyén rejtegetett ugyanis néhány barionikus anyagból álló struktúrát – azon idõk relikviájaként, amikor az intelligencia kialakult a tíz térdimenzióban. Az itt létrejött gondolatokat immár nehezen
…
1o. Összehasonlító Civilizációtan – Darsan, hétfõ de. 11 óra húsz perc
Darsan Gupta fürgén körülnézett a jelenlevõkön, majd minden bevezetés nélkül nekünkszegezte a kérdést:
- Szerintetek van-e élet a Földön kívül?
...
11. Kényszerszünet halálhörgés miatt – hétfõ délben
(E fejezet olvasása csak erõs idegzetû olvasók számára ajánlott)
Áhõõõõõõ….
Ez bizony egy határozottan halálhörgésbe fúló hang volt, mely tárgyalótermünk hangszigetelt falain belül tisztán hallhattunk. Dermedten nézünk egymásra – kivéve Rodrigót, aki nem néz ránk. Fejét hátrahajtja, tekintete a mennyezet felé réved.
...
12. Az élet matematikája – Emma, hétfõ, 13 óra
13. Königsberg és hídjai szomorú története – ahogy azt Hernán de Solsanctis, kutatócsoportunk történész tagja elmesélte hétfõn ebéd után
Königsberg városát II. Ottokár, Bohémia királya alapította 1255-ben. Pontosabban egy erõdítményt emelt pár mérföldnyire a Pregel folyónak a Balti-tengerbe ömlõ torkolatától, a jobb parton - ott, ahol a folyó két ága két szigetet vesz közre: a kisebb Kneiphof-ot és a nagyobb Lomset. Az erõd mellett aztán egy kisebb város alakult ki, az Óváros, vagy Altstadt. Mivel elég zavaros idõk jártak akkoriban Bohémiában is, a várost erõs falakkal kellett körülvenni – aminek azért hátrányai is voltak: például akadályozta a város további növekedését. Ezért rövidesen Altstadtól keletre – szintén a Pregel északi partján – létrejött egy új település, Löbnicht, ami 1300-ra szintén városi rangot kapott. A két város tovább fejlõdött a Balti-tengeren való kereskedõutak fontosságának növekedése következtében, és rövidesen az Altstadt melletti kisebb szigeten, Kneiphofon egy komolyabb kereskedelmi központ alakult ki, amely 1327-re önálló várossá nõtte ki magát, és mindhárom város hamarosan a Hansa-szövetség tagja lett. Ez az állapot majdnem négyszáz évig tartott: a két sziget közül Kneiphof híres lett gazdagságáról, Lomse szigete pedig a mocsarairól. A Pregel déli partján levõ Vorstadtban alig laktak néhányan, az északi parti Altstadt rettegett katonai erõvé vált, Löbnicht pedig híres volt a vendégmarasztaló saráról. Ezek a városkák 1724-ben egyesültek Königsberg néven.
Ami pedig a hidakat illeti, az elsõt 1286-ban építették, és Szt.György-hídnak vagy Koggenbrückének nevezték – a kétárbócos kereskedõhajó, a Kogge német neve után, amely a Hansa-szövetség legelterjedtebb jármûve volt. Ez az elsõ híd egy felhúzható fahíd volt, mely felnyitott állaptában lehetõvé tette a vitorlások feljutását a Pregel folyón. A második híd, a zöld Grünebrücke 1322-ben épült és Kneiphofot a déli part elõvárosával, Vorstadttal kötötte össze. A harmadik hidat a Vorstadtban mûködõ vágóhíd számára építették 1377-ben – szintén Kneiphof és Vorstadt között.
...
14. Félreértésbõl tömlöcbe
15. Kvantumszámítógépek – hétfõ délután 17 óra 30 perc
16. Egy furcsa vallomás és egy nemvárt fordulat – hétfõ éjjel
Pár órát aludhattam csupán, mikor felébredtem és az asztalra könyököltem.
Átgondoltam helyzetemet, mely pillanatnyilag nem tûnt túl rózsásnak – de éppenséggel kilátástalannak sem. Mivel csupán félreértés okán élvezhetem Frédiék vendégszeretetét, valószínûleg rövidesen ismét csatlakozhatok a munkacsoporthoz. Azt viszont elvárhatják, hogy valamiféle magyarázattal szolgáljak a korábban felvázolt kérdéseikre – morfondírozok magamban.
Kinyitom a fiókot, elõveszek néhány ívet a Vallomás feliratú papírokból, és írni kezdek.
„A Természet törvényei, amelyeket mi örök érvényünek és mindenhol alkalmazhatónak vélünk, könyörtelen tréfákat ûzhetnek velünk, ha nem ismerjük fel tudásunk határait. Az elsõ megmagyarázandó jelenség, a BDNKI falain különbözõ módokon áthaladó gömb jó példa állításom igazának alátámasztására. Azt hihetjük ugyanis, hogy ha egy szemmellátható dolog a tér három dimenzióját tölti ki, abból az következik, hogy a térnek csak három dimenziója lehet. Vagy – azok esetében azok, akik hallottak a húrelméletrõl - tíz- és tizenegydimenziós világokról is beszélhetünk, de csak azzal a kikötéssel, hogy ezek az extra dimenziók olyan kisméretûre vannak zsugorodva, hogy azokat semmiféle technológiai vagy kísérleti eljárással nem lehet kimutathatóvá tenni. A helyzet az, hogy a 11D-s világ elképzelése ahhoz szükséges, hogy hely legyen azoknak a kölcsönhatásoknak a kialakítására, amelyek világunkat összetartják….
17. Kommunikációs kérdések – kedd reggel 9 óra
- Nos – fordul Alba a többiek felé, akik már az asztal körül ültek – most, hogy ismét együtt a csapat, nekifuthatunk a gyakorlati jellegû kérdéseknek is. Kezdetnek javasolnám, hogy tárgyaljuk meg a fajok közötti kommunikáció kérdését – ha sikerül egy idegen életformát felismernünk az eddig megtárgyalt gondolatok segítségével, vajon miként tudnánk gondolatokat váltani velük. Jim, te hogyan látod ezt a kérdést?
- Talán annyit bocsáthatok elõre, hogy ez egy nagyon régi, vitatott és bonyolult probléma –illeszti össze az ujjait Tucsson. - De ha e probléma megértése és megoldása nem is sikerül ebben a szobában ma délelõtt – remélhetõleg már a megtárgyalása is vihet valamelyest elõbbre a kitûzött célunk irányába. Miért is mondom, hogy vitatott probléma? – tûnõdik el Jim egy pillanatra. – Nos, az emberiséggel egyidõs kérdéssel állunk szemben – ugyanis a modern ember egyik jellemzõ alapvonásáról beszélünk. Valószínû ugyanis, hogy a modern ember kialakulásának döntõ mozzanata a nyelvi kommunikáció kialakulása volt – ez lehetett az a dobbantó, amely fajunkat kiemelte a hasonló intellektuális kapacitással rendelkezõ emlõsök közül párszázezer éve. Tehát nem az agy mérete, a hüvelykujj tenyérrel való szembefordíthatósága vagy a kétlábra emelkedés indította el azt a folyamatot, amely végén a csimpánzok és gorillák erdei állatok szintjén rekedtek, a neandertháliak pedig kihaltak mellettünk: az intellektuális fejlõdés a kommunikáció hatásfokának javulásában keresendõ. Felvetõdhet a kérdés, hogy ez mennyire egyedi jelenség: a bolygónk történetében feltételezhetõen csak egy faj esetében fordult elõ. A neandertháliak és a mai fõemlõsök rövid, magasan elhelyezett gégéje nem alkalmas annyi modulációt végrahajtani a kilégzett levegõben, amennyi a tagolt beszédhez szükséges, tehát õk valószínûleg nem voltak, illetve nem is lesznek képesek ezt a kommunikációs formát megtanulni. A jelbeszéd vagy az írás megtanulására még kevesebb hajlandóságot mutatnak – igaz ugyan, hogy néhány csimpánz többszáz piktogrammot képes alkalmazni számítógéppel való kommunikáció során,…
18. Egy másfajta megbeszélés – kedd reggel, univerzális idõ szerint
Merész Terv újabb lépésre szánta el magát. Ritkaságszámbamenõ, kétszeresen csatolt tachyionmezõt teregetett ki, hogy két szomszédjával, Tartós Békével és az éppen ügyeletes Szép Gondolattal megossza véleményét – miszerint az új Univerzum sötét anyagát el kellene egymás között osztaniuk. De nem a pillanatnyilag az új Univerzumtól való távolságuk függvényében, hanem egyformán kellene kapjanak a friss nyersanyagból.
19. Az esztéta álláspontja – kedd délelõtt 10 óra.
- Nos, ha az a kérdés, hogy lehet-e a szépségnek univerzális kifejezõdése – fog neki Rodrigo beszédének - akkor talán azt kellene elõbb megvizsgáljuk, hogy melyek azok a fogalmak, amelyeknek lehet univerzális kifejezhetõsége. Ugyanis nagy a gyanúm, hogy ezen fogalmak között rábukkanunk majd a szépségre is – még ha valamilyen álca alá is rejtõzve.
20. Nulladik típusú találkozás
Bibliográfia
Gribkovskaia Irina, Halskau Øyvind sr, Laporte Gilbert: THE BRIDGES OF KÖNIGSBERG - A HISTORICAL PERSPECTIVE
Pillsbury, Harry Nelson (világossal) Fernandez ellen (sötéttel), sakkszimultán Párizsban, 1900. (Világos bekötött szemmel játszott nyolc ellenféllel)
Pryor Karen , Haag Richard, O’Reilly Joseph :"The Creative Porpoise: Training for Novel Behavior", 1969 Journal of the Experimental Analysis of Behavior
Saint-Exupéry, Antoine de:A kis herceg Móra Kiadó, 2011 - http://mek.niif.hu/00300/00384/html/
Tóth Árpád: Lélektõl lélekig, 1928 (Nap Kiadó, 2006)
