A GONDOLKODÁS GEOMETRIÁJA
Részletek, fejezetcímek
A GONDOLKODÁS GEOMETRIÁJA
Alfa. Elõszó
A gondolkodás – bármily furcsán is hangozzon – nem az ember kiváltsága. Bár magukat a földi evolúció csúcsának, legtöbbrehivatott fajának hajlamosak hinni egyesek, e mû célja annak bizonyítása, hogy az intelligencia, és annak a gondolkodás során való mûködésbehozatala nem csak az emberre jellemzõ vonás. Igaz ugyan, hogy a gondolkodásra képes szervezetek különbözõ csoportjainak sajátos mechanizmusok forgatják az eszük kerekét, és ennek következtében ezt a könyvet legnagyobbrészt emberek fogják olvasni – de a különbözõ fejezetek során tárgyalni fogjuk a különbözõ fajok és biológiai fajokhoz (jelenleg) nem sorolható organizmusok környezet- és jövõmanipuláló eljárásait, amelyek emberi megfelelõje a gondolkodás folyamata. Az emberi gondolkodás mechanizmusairól részletesebben is szót ejtünk – remélhetõleg néhány meglepõ vonására is fény derül, amelyek révén nemcsak javítani lehet gondolkodásunk hatásfokán, hanem sikerül más (értõbb) szemmel tekintenünk a szûkebb és tágabb környezetünkben található vagy feltételezhetõ gondolkodó entitások felé is.
Béta. Gondolkoznak-e a kutyák?
Egy pattintott kõkorszak elõtti álláspont elsõkézbõl származó, hiteles története
A kérdésre nem egyszerû a válasz – mert már az sem egyértelmû, hogy melyek azok a funkciók, amelyeket a gondolkodásnak nevezett gyûjtõfogalom takar.
A legnagyobb nehézséget e kérdés eldöntésében tulajdonképpen saját szûklátókörûségünk okozza. Az emberek nagyrésze hajlamos ugyanis arra, hogy a gondolkodást emberi kiváltságnak tekintse, a definícióját pedig megkerülni egy huszárvágással, miszerint gondolkodás az a folyamat, amikor valamilyen döntés meghozatalán töpreng. Nos, akik így teszik fel a kérdést, rövid úton jutnak el a nyilvánvaló válaszhoz:
- a kutyák nem gondolkodnak. Elvégre nem emberek, és nem képesek mérlegelni cselekedeteiket… Ki látott volna töprengõ kutyát?!
- Vagy legalábbis nem úgy gondolkodnak, ahogy mi, emberek – teszik hozzá magukban pár másodperces mérlegelés után óvatosságból, hogy nehogy tahósággal vádolhassa õket holmi kutyabarát.
Kedves olvasóm, mielõtt gondolataim keréknyomába eresztenéd elméd hintaját, kérlek, próbáld magadnak elképzelni, mit jelent számodra a gondolkodás – milyen funkciók és szellemi eljárások összessége szerinted ez a folyamat? De kérlek, most az egyszer próbálj nem emberként gondolkodni: tekintsd magad csupán egy önálló autonóm entitásnak, mely képes felfogni és feldolgozni környezete ingereinek egy bizonyos spektrumát.
Köszönöm.
Most lássuk, mennyire egyezik a véleményünk.
Szerintem a gondolkodás egy olyan folyamat, amelynek során környezetünk elemeirõl és azok kapcsolatairól kialakított mentális reprezentációkat manipulálunk saját céljaink megvalósítása érdekében.
E meghatározás értelmében a gondolkodásnak három fázisa van: az elsõ szakaszban ki kell alakítanunk a környezetünk rendszeres feltérképezését, meg kell ismernünk az ott található objektumok tulajdonságait és kapcsolatait. Ez a szakasz lehet nagyon rövid is – vannak helyzetek, mikor egy szempillantásból vagy egy szimatoló szippantásból meg lehet döntõ fontosságú információkat szerezni – de lehet, hogy az egész élet nem elegendõ, mert a bennünket körülvevõ világmindenség végtelen és roppant bonyolult. Ám aki gondolkodni tud, azt is megtanulja, hogy melyek a fontos információk, és hogyan kell jó döntéseket hozni információszegény környezetben.
A gondolkodás második szakaszában a környezetbõl szerzett adatokat elmebeli reprezentációkba rendezzük, absztrakt fogalmakat alakítunk ki. Ezek a fogalmak olyan mentális objektumok létrejöttéhez vezetnek, melyeknek kapcsolatrendszere többé-kevésbé megegyezik azon objektumokéval, amelyek a környezetünkben, azaz a való, “kinti” világban vannak, és amelyeknek a leképezéseként jöttek létre.
A harmadik szakaszt a jövõ manipulálásának tervezetei jelentik. A korábban kialakított mentális objektumok elkezdenek virtuálisan kölcsönhatni, mûködni, és amennyiben az objektumok kapcsolatrendszereit helyesen mértük fel, az eredmény azonos lesz a való világban megfigyelhetõ, a leképezett objektumok kölcsönhatásának eredményével. A gondolkodás során tehát saját céljaink megvalósítása érdekében “gondolatban” lefuttatjuk a mentális objektumaink közötti kölcsönhatásokat, és az eredményeket összehasonlítjuk eredeti célkitûzéseinkkel. Ez tehát az a szakasz, amikor gondolatban megpróbáljuk szimulálni a jövõt, és a számunkra legkedvezõbb verzió megvalósításának irányába dönteni, illetve cselekedni.
Ha nagyon õszinték akarunk lenni, a fenti meghatározással van egy kis gond.
Nem nagyon derül ki ugyanis belõle, hogy csak a fõemlõsök egyik (az utóbbi idõben igencsak elszaporodott) fajának privilégiuma lenne a gondolkodás.
Sõt. Még az sem derül ki, hogy egyáltalán szükséges-e élet a gondolkodáshoz! Ha entitásokról beszélünk, hát a számítógépek is rendelkeznek olyan perifériákkal, amelyekkel letapogatják a környezetüket, objektum-orientált mesterséges intelligenciájukkal akár a Big-Bangig vagy a végsõ fagyhalálig lefuttathatják a világ sorsának forgatókönyveit – a céljaikról pedig – brrrrr, jobb nem is beszélni.
Mivel valahol az elõszóban említettem, hogy valószínûleg jobbára emberek fogják olvasni ezt a könyvet, egy kis szolidaritás talán még megbocsátható. Valahogy ki kellene toljunk a gépekkel, hogy a gondolkodás meghatározásába vegyünk be valami olyasmit, amire õk nem képesek. Maradjanak csak meg õk számítógépnek.
Megvan! Az érzelmek!
Nevezzük csak akkor gondolkodásnak a fenti folyamatokat, ha a mentális objektumokhoz érzelmek is kapcsolódnak – olyan kellékek, melyek az alanynak, a gondolkodó entitásnak a személyes, egyedi kapcsolatát jelentik a leképezett objektummal. Legyenek ezek az érzelmek kétfélék: pozitívak és negatívak, azaz kellemesek mint a szeretet, a szépség és kellemetlenek, mint a harag, gyûlölet. Ezzel jól feladtuk a leckét a számítógépeknek, mert õk, ugye egy kaptafára készülnek, és nem képesek egyedi módon reagálni egy azonos ingerre.
Most, hogy gépek már nem lihegnek a nyakunkban, lássuk, van-e még gondolkodó lény a közelünkben.
- Vektor! Most nem mehetünk játszani! Látod, hogy dolgom van!
- ?
- Rólad írok éppen.
- ???
- Na gyere szépen, tedd ide a buksid. Na, itt vagy te, látod?
- !
- Tetszik?
- !!!
- Képzeld, van, aki azt mondja, hogy ti nem tudtok gondolkozni.
- ?!
- Hát mert nem tudtok beszélni.
- J
- Szerintem is buták. De meg is kell magyarázzad, nem csak úgy hõbörgünk bele a világba!
Ime, mit válaszolt a kutyám:
- “A kutyák társas lények, falkában szocializálódtunk. Ennek következtében évtízezredek óta, még az emberhez való szegõdésünk elõtt, farkasként megtanultuk a falkán belül való kommunikáció
A falkán belül pedig már kialakultak az érzelmek is: a falkavezért lehetett szeretni, irigyelni vagy egyenesen gyûlölni. Lehetett szövetségeket kötni ellene és meg lehetett buktatni. (A falkavezér akkoriban sem mondott le magától, pedig kórusban üvöltötték, hogy “monggyon le!”). Kialakultak az érzelmek.
* Lotka – Volterra egyenletek: ragadozó és préda-állatok populációi számának változásait leíró nemlineáris összefüggések általánosítható formája. Bõvebben ld a Zéta fejezetben
Aztán jött az ember. A húsa nem volt különösebben ízletes, mert minden szemetet összeevett. Szinte mindig csapatosan jártak. Lomhán mozogtak, nagy zajjal jártak – de mellsõ mancsaikkal mindenféle furcsa eszközöket használtak, amitõl még a mammutok is megrogytak. Nem tudtak sokat enni egyszerre, a beleket meg a csontokat eldobálták, ebbõl is látszott, hogy milyen ügyefogyottak.
Arra gondoltunk, hogy terelünk elibük néhány mammutot, õk kinyuvasztják azokat, mi meg jót falatozunk az ínyencségekbõl, ami a lakoma helyén marad.
Az emberek vették a lapot, közös vadászatunk sikeres volt és mindenki jól járt.
Egy gond volt csupán: nem értették az általunk kiadott jelzéseket. Mi üvöltöttük világosan, hogy jobbról kerítünk, õk meg a rossz irányba szaladtak. Tökéletlenségük miatt volt úgy, hogy elmenekült a mammut. Elhatároztuk hát, hogy megpróbáljuk egy kicsit idomítani õket.
Vakku, a falkavezér maga köré hívta az Öregek Tanácsát.
- Azt javasolnám, hogy Harragot, a másodiknyarat ért szürkefarkast küldjük el az emberek táborába, hogy próbálja õket megtanítani a vadászat mûvészetére.
Vakku két legyet akart ütni e húzásával: egyrészt a vadászat sikerességét akarta fokozni az ember-farkas kommunikáció javításával, másrészt el akarta a falkából távolítani Harragot, mert már tavasz óta egy körömnyivel magasabb volt nála, és ha nem mindig a bozótos irányába határozza meg a fiatal farkas kerítõútját, az is világossá vált volna mindenki számára, hogy gyorsabb is a vezérnél. A demokrácia korai formája, az úgynevezett farkastörvények következtében Vakku javaslata egyetlen bunda kilyukasztása nélkül ment át az Öregek Tanácsán.
Harrag igen nagy népszerûségnek örvendett a falkában, a fiatal farkasok nagyon bánkódtak, hogy legjobb pajtásuknak el kellett mennie. De Vakku döntése ellen nem volt apelláta, bár halkan morogni azért joguk volt (ti, emberek is tõlünk vettétek át a “jus murmurandi” fogalmát – tekintett rám Vektor a szeme sarkából, hogy leellenõrizze, tudom-e követni gondolatait). Harrag legendáját, amely jóval a Gilgamesé elõtt keletkezett, minden kutya ismeri, hiszen ez a fiatal farkas jött rá elõször, hogy a telihold kitûnõ hangvisszaverõ felület, és éjszakánként ezen égitest felé üvöltve könnyedén fel lehet venni a kapcsolatot a vadonban maradt falkával. “
- Innen most már ismerõs a történet, gondolom – emelte rám dióbarna szemeit barátom.
Ja, és hogy gondolkoznak-e a kutyák?
Döntsétek el Ti, nekem most labdázni kell mennem, mert megígértem a barátomnak.
Gamma. Gondolkod(hat)nak-e a növények?
Egy makkonhízott vadmalac szájából kipottyant gyümölcsbõl származó Tölgy álláspontja
Delta. Gépek, ha gondolkodnak.
Mesterséges intelligencia. Turing-teszt: ki csap be kit? A robotika törvényei és forradalma.
Epszilon. Földönkívüli intelligencia.
Mennyien lehetnek odakinn? (A Drake formula és kritikája) Hogyan nézhetnek ki és hogyan gondolkodhatnak? Vajon felismerhetjük egyáltalán a jelenlétüket?
Zéta. Az emberi agy
Lapok a jelenleg (általunk) ismert legbonyolultabb és leghatékonyabb információfeldolgozó egység kézikönyvébõl
Éta. Emberi gondolkodás
Attraktorok és káosz-elméleti megközelítés
Théta. Tanulni egészséges.
A stresszmentes diákévek titka
Iota. A tudás felelõssége
Atombomba, klímaváltozás, génmanipuláció. Ki a felelõs? Eljöhet még egy szép új világ, mely igazságosságot és fenntartható fejlõdést biztosíthat?
Lambda. Kísérleti multidimenzionális tanulmány. Anyag és megismerés.
Vörös dimenzió: az anyag szerkezete. Zöld dimenzió: a megismerés fiziológiája
Mü függelék. Formák íze, hangok színe: szinesztézia
A noir, E blanc, I rouge, U vert, O bleu: voyelles, Je dirai quelque jour vos naissances latentes
Nü függelék: Fraktálok világa
Kszi függelék. Neurofiziológiai vizsgálati módszerek
Omikron Függelék. Az információ minõségi elemzése.
Pszi függelék. Extraszenzoriális percepció és kvantummechanika
BIBLIOGRÁFIA
Kányádi Sándor: Fekete-piros versek (összegyûjtött vesek), Magvetõ Kiadó, 1979
Rimbaud, Arthur: Voyelles, 1871
Shannon, E. Claude: A Mathematical Theory of Communication, Bell System Technical Journal, vol. 27, pp. 379-423, 623-656, July, October, 1948
